Legyen valaki ateista vagy mélyen hívő, tartozzon egyik vagy épp a másik párthoz, éljen kis faluban vagy a fővárosban, kisgyermekként vagy idős emberként, egyet értünk abban itt, a Kárpát-medencében: a karácsony a legszebb, legszentebb ünnepünk.

S mert ezekre a szép napokra is rátelepedett az árudömping, a harsogó reklám, a tülekedés, a piacgazdaság, épp ezért egyre jobban vágyjuk, hogy megérintsen bennünket, átélhessük a varázsát.

Márai Sándor író megerősít bennünket: „Nem kell sok az emberi ünnephez. Minden napba belecsempészhetsz valamilyen varázsos elemet, megajándékozhatod magad… környezeted vigasztalásával, vagy felderítésével. Az élet gazdagabb, lesz, ünnepibb és emberibb, ha megtöltöd a hétköznapok néhány percét a rendkívülivel, az emberivel..."
Ha valaki felelős vezető, az év vége még zsúfoltabb munkanapokat jelent. Nem adatik meg számára, hogy hetekig valódi adventi hangulatban készüljön a legnagyobb ünnepre. Már-már azt hittem, nekem is csak a gyertyagyújtás közeledtével lesz benne részem. Megadatott mégis ez az élmény korábban.

Amikor megtudtam: ismert sportemberek és ismeretlen kisvállalkozók lepték meg kedves ajándékokkal a gyermekvédelmi intézményeket, az ápoló-gondozó otthonokat, a kórház gyermekosztályát. Aztán a megyei közgyűlés, végre teljes egyetértésben, a szociális és a gyermekvédelmi intézményekben élők javára hirdetett adománygyűjtést: idős, beteg, elesett férfiaknak és nőknek, s olyan gyerekeknek és fiataloknak, fogyatékkal élőknek, akik az ünnepnapokon nem az örömöt, hanem a család, a szeretet hiányát élik át mélyen. Adakoztak a képviselők, az önkormányzati hivatal dolgozói, vállalatok, cégek, s a nevükben egy szép összeget – több mint másfélmillió forintot – adhattam át a karácsonyi ünnepségükön – nekik, a rászorulóknak. Nekik, akik a legkevesebbet kapják az élettől.

Megköszönöm most azoknak, akik lehetővé tették, hogy az ő ünnepnapjaik és az új évben a hétköznapjaik szebbek-jobbak legyenek. Hálás a Fejér Megyei Közgyűlés mindazoknak, akik tudják: a szeretet – cselekvés. Akik nemcsak olvasnak róla, hanem átélik: „ a szeret soha el nem fogy”. Minél többen adunk, annál gazdagabbak leszünk.

Az ünnep szép, de gyorsan elmúlik majd. Abban bízom: az új évben mind többen, és mind gyakrabban élik majd át, milyen jó adni. Mennyire fontos – nekünk! – felemelni az elesetteket, megszépíteni nélkülöző emberek hétköznapjait.
Boldog karácsonyt – és a cselekvő szeretet örömében gazdag újesztendőt kívánok, kedves Fejér megyeiek!