- hangzott el az aradi vértanúk és Batthyány Lajos miniszterelnök méltatásaként október 26-án, Polgárdiban. A nemzeti gyásznapon tartott megemlékezésen dr. Balogh Ibolya, a megyei közgyűlés elnöke és Borbély István, a település polgármestere szólt a résztvevőkhöz.

Dr. Balogh Ibolya A Fejér Megyei Önkormányzat nevében köszöntötte a jelen lévőket; majd az elemezte, miért hagyott a 13 tábornok és az első magyar kormány minisztereklnökének kivégzés máig ható mély nyomokat a nemzeti emlékezetben.

Felidézte a kivégzések körülményéről kerengő számos legenda némelyikét. Így a szemtanúk beszámolóit Damjanich Jánosról, akit lábtörése miatt parasztszekéren vittek a vesztőhelyre, s eközben mindvégig szivarozott. Lélekjelenlétét megőrizve figyelmeztette hóhérját, ne merje összeborzolni a szakállát. A halálban őt követő Vécsey Károlyról pedig az a hír járja: mielőtt a bitófához vezették volna – bár köztudottan haragban volt Damjanichcsal –, odament a kivégzett tábornokhoz, és kezet csókolt neki.

Az elnök asszony kitért arar is, hogy nemcsak legendává magasztosult elbeszélések árulkodnak a tábornokok jelleméről, kivételes egyéniségéről. Hivatástudatukat, felelősséggel teljesített szolgálatukat számos hiteles dokumentum őrzi, levéltárakban, múzeumokban. "Ők tudták, mit jelent a haza parancsa, a nemzet iránti felelősség." - jelentette ki.

"Nem kétséges, hogy Magyarországnak ma is, sőt minden korábbinál inkább felelősség tudattal bíró emberekre van szükség, hogy végre ne félve várjuk a következő hónapokat, éveket, hanem a jövőben bízva" - folytatta - "Ha a múltra, a történelemre gondolunk, nem kétséges: hagyományaink, kultúránk, néprajzi, építészeti értékeink, tudósaink és nemzeti hőseink révén méltóak vagyunk arra, hogy emelt fővel, magyarságunkra büszkén járjunk a világban."

Végül Széchenyi gondolatával zárta beszédét:  „Múlton nyugszik a jelen, s azon a jövendő.”