Huszár Andrea szobrászművész kiállítása
A Fejér Megyei Múzeumok Igazgatósága szeretettel meghívja:
HUSZÁR ANDREA MAGDOLNA, 2008. ÉVI SMOHAY-DÍJAZOTT
SZOBRÁSZMűVÉSZ KIÁLLÍTÁSÁRA
Megnyitó: 2009. október 2-án, pénteken 17 órakor
Megnyitja és a Smohay János Alapítvány 2009. évi ösztöndíját átadja:
Nagy Ildikó művészettörténész
Mesét mond:
Pápainé Páhi Emma néni mesemondó asszony
Megtekinthető: 2009. november 8-ig, keddtől vasárnapig 10-14 óráig
HUSZÁR ANDREA MAGDOLNA, 2008. ÉVI SMOHAY-DÍJAZOTT
SZOBRÁSZMűVÉSZ KIÁLLÍTÁSÁRA
Megnyitó: 2009. október 2-án, pénteken 17 órakor
Megnyitja és a Smohay János Alapítvány 2009. évi ösztöndíját átadja:
Nagy Ildikó művészettörténész
Mesét mond:
Pápainé Páhi Emma néni mesemondó asszony
Megtekinthető: 2009. november 8-ig, keddtől vasárnapig 10-14 óráig
Huszár Andrea 2000-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrász szakán. Alkotásaira jellemző az eredeti az anyaghasználat. Törékeny, többnyire mulandó anyagokkal - papírral, kartonnal, textillel, üveggel, sóval, porral, sőt tojáshéjjal - dolgozik, instabil vagy amorf anyagokat hoz helyzetbe. A gondolatiság és a kézzelfogható anyagiság - vagyis a műalkotás intellektuális és szenzuális oldala - szoros egységet alkot műveiben.

Anyaghasználata mellett eredeti a tér-értelmezése is, állandóan a kint és a bent kérdése foglalkoztatja. Munkái többnyire helyspecifikus installációk. A szobrászat fogalma a hetvenes évektől ment át azon az átalakuláson, aminek eredményeként a korábban szinte csak tárgytestekben gondolkodó szobrászok megbontották a szobor lehatárolt, zárt rendszerét és helyébe a testek és terek viszonyának vizsgálatát helyezték. Ezek a kérdések foglalkoztatják Huszárt is. A fiatal szobrászt egy installáció elkészítésénél alapvetően az azt befogadó tér érdekli. Megkeresi az adott tér egy számára érdekes, jellemző tulajdonságát, és munkájával rámutat, kijelöli, ha úgy tetszik "bekeretezi" azt. Mostani kiállításának alapgondolatát a múzeum Díszterme és annak több évszázados története adja.

Anyaghasználata mellett eredeti a tér-értelmezése is, állandóan a kint és a bent kérdése foglalkoztatja. Munkái többnyire helyspecifikus installációk. A szobrászat fogalma a hetvenes évektől ment át azon az átalakuláson, aminek eredményeként a korábban szinte csak tárgytestekben gondolkodó szobrászok megbontották a szobor lehatárolt, zárt rendszerét és helyébe a testek és terek viszonyának vizsgálatát helyezték. Ezek a kérdések foglalkoztatják Huszárt is. A fiatal szobrászt egy installáció elkészítésénél alapvetően az azt befogadó tér érdekli. Megkeresi az adott tér egy számára érdekes, jellemző tulajdonságát, és munkájával rámutat, kijelöli, ha úgy tetszik "bekeretezi" azt. Mostani kiállításának alapgondolatát a múzeum Díszterme és annak több évszázados története adja.