Szenvedélyt és erotikát ígérnek Juhász Tibor figyelemfelhívó festményei. A szögletes testek, harsány színek próbára teszik esetleges prűdségünket.

A fehérvári születésű, s most ismét itt élő Juhász Tibor kiállítását a párkapcsolatok és a buja nőiesség honi papnője, Soma Mamagésa méltatta, mielőtt zenészbarátaival színpadra állt volna a Műhely kávézó szombati programjának vendégművészeként. Juhász Tibor az elmúlt éveket észak-keletibb tájakon, nevezetesen Észtországban töltötte.

Mondhatjuk nyugodtan, az észt táj és az ottani hangulatok magába szívásával, mert festeni ezen időszakban jobbára Magyarországon festett. Hazajött, befejezett néhány csendéletet, értékesítette, majd ismét visszament a piros- és kékfalú házacskákkal teli észt faluba.

Az egykoron Jákys diáknak a rajz és a matek ment (a középiskolás évek alatt Kovács Árpád festőművésztől vett különórákat), az építőipart viszont nem nagyon szívelhette. Egy sikertelen felvételi után vágott neki az oroszországi utazásnak - Nyugaton talán jobb az életszínvonal, de Keleten több az ötlet - mottóval. Minszkig jutott, ahol egy érzelmi kapcsolat horgonyozta le egy időre, onnan utazott tovább Észtországba. Chagall művészete nyűgözte le különösképpen, a mester pár erős színben tobzódó képe láthatatlanul beépült az ő képeibe is.

"Kint rájöttem, hogy Chagall semmi mást nem csinált, csak lefestette, ahol élt. Egy ideig gyűjtöttem az ottani népek motívumait - bármerre mentem, lerajzolgattam ezeket".

-Valentin-napra - a szerelemről, az erotikáról, a szenvedélyről szólnak ezek a képek. Méghozzá nem egyfajta eszményi nőt, vagy egy elképzelt nőt helyezve a középpontba, hanem egészen konkrét formában.