Székesfehérváron a Helyőrségi Klub aulájában és az udvaron Pogány Gábor Benő szobrászművész alkotásai láthatók.

Elsőre megfog a látvány, ahogy belép az ember a  helyiségbe, és nem csak azért, mert e művek közt a szemnek kikerülhetetlen, életnagyságú szobrok is vannak, hanem mert valami sugárzik belőlük az ember felé. E tökéletesen megformált alkotásoknak mintha lelkük lenne, időtlen szépségük pedig lenyűgöz. Akár Petőfi Sándor és kedvese, Szendrey Júlia összehajoló alakjait nézzük, vagy Erosz istennő fekvő pózban megformázott mását, de nagyon kifejező az Aba Novák Vilmos festőművészről készült kisplasztika, amely jól érzékelteti a művészi koncentrációt, s az aradi vértanúk emlékműterve is nagyon látványos.

- Ez egy gyűjteményes kiállítás, amely az elmúlt, körülbelül húsz év munkáit vonultatja föl. Pogány Gábor Benő már a középiskolában is szobrászatot tanult Tóth Bélától, majd a Képzőművészeti Főiskolán Somogyi József tanítványaként végzett. Azóta is folyamatosan alkot, főleg megrendelésre, és ha marad még ideje, akkor saját elképzelései, tervei szerint.

"Hiszem azt, hogy ezek nem múlt századi szobrok, hanem nagyon is maiak, és megvannak bennük azok a letagadhatatlan jegyek, amelyek 21. századivá teszik őket. Sok portréjellegű munkát készítek, vonz a műfaj, ami ma már kihalófélben van. Az ember, a természet, a látott világ, a mitológia foglalkoztat, és vallom: a szobrászat anyagba zárt költészet. Talán ezért vagyok ennyire narratív, mert szeretem a szép, hosszú verseket"

Valóban, ha elnézzük e szobrokat, különösen a kertben álló, ember nagyságú, vagy még nagyobb műveket, nagy költők elemi erejű verssorai juthatnak eszünkbe, amelyek ma talán korszerűtlennek hatnak, mégis tudjuk: érvényesek.