Vaszkó Erzsébet képeiből nyílt kiállítás a székesfehérvári Deák-gyűjteményben, ahol már korábban is tartottak, mutattak be Vaszkó képeket. Lóska Lajos, aki egy könyvet is írt a művésznő életéről, már évek óta kutatta Vaszkó Erzsébet mindennapjait azért, hogy egy napon könyvet adhasson ki róla.

Vaszkó Erzsébet 1925-től 1929-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Vaszary János. 1985-ben érdemes művész. Az Új Művészek Egyesülete, rövid ideig az Európai Iskola, a szentendrei művésztelep, valamint haláláig a szentendrei Grafikai Műhely tagja volt.

Vaszkó Erzsébet festménye

Lóska Lajos könyve elkészült, melyben szintén Vaszkó képek vannak illusztráció gyanánt. A képeket az ország 5 múzeumából és magánszemélyektől kölcsönözték Székesfehérvár számára, így majdnem száz alkotás tekinthető meg. A tárlatot Kovalovszky Márta művészettörténész nyitotta meg, aki Vaszkó művészetét mintegy zárványként, a 20. században önmagában állóként jellemezte.

Vaszkó Erzsébet  művei szabadságvágyat tükröznek, mely egész életét átjárta. Meg kell említeni a komor hangulatot, a burjánzó növényzetet és a világos színekkel megoldott, játékos képeket is. A képeket témájuk szerint külön-külön termekbe helyezték el, így van egy sötét hátterű geometrikusformákat ábrázoló képeknek helyet adó terem. Egy másik teremben erdő- és kertrészleteket vonultatnak föl a vásznak, súlyos zöldekkel, határozott kontúrokkal. A művész figurái elnagyoltak, leegyszerűsítettek, a széket, a kecskéket, a csendélet tárgyait csak sejtjük, de ha messzebbre megyünk, már egész jól kivehetők.

Mikor festészetre említjük, hajlamosak vagyunk az "egyszerű realista" 18. századi képekre gondolni. Holott azok mellett egészen a kortárs futurisztikus képek is a festészet részei.