Fejér megye hazánk egyik legváltozatosabb része földrajzi szempontból, hiszen az Alföld dunántúli nyúlványának számító Mezőföldön, és a Bakony keleti részén kívül itt található a teljes Vértes hegység, és a Bicskei-dombság is. A tájat tovább színesíti a 27 négyzetkilóméteren elterülő Velencei-tó is. A megye területén már 20 ezer évvel ezelőtt is léteztek települések, ám ezek száma a rómaiak idején nőtt meg, ekkor már több állandó település is megtalálható volt az országnak ebben a részében. A honfoglaló magyarok 895 és 900 között érkeztek meg a mai Fejér megye területére, melyet központi elhelyezkedése révén a fejedelmi Megyer törzs  szálláshelyéül választottak. Itt kezdett el kiépülni a mai Székesfehérvár (akkori nevén Fehérvár), majd I. István korában a királyi vármegyerendszerben megyeszékhellyé nyilvánították. Első ízben az 1009-ben a Veszprémi Püspökség joghatóságát meghatározó oklevélben tesznek említést Fejér megyéről, és három másik megyéről, akik azintén 2009-ben lettek ezer évesek. Egészen a XVI. század közepéig a magyar királyok koronázási, és temetkezési helye is Székesfehérvár volt. 1333-ra már alispán, és szolgabíró is tevékenykedett az akkor már nemesi vármegyében.

1543 és 1688 között a megye török megszállás alatt állt, területét a török közigazgatásnak köszönhetően három szandzsák (az oszmán birodalomban a vilajet kisebb területi egységeit nevezték így) fedte le, a simontornyai, a székesfehérvári, és a budai. A törökökkel vívott háborúk alatt a lakosság száma jelentősen lecsökkent, a falvak pedig pusztulásnak indultak. Később, 1692-ben szervezték újra a közigazgatást, de Székesfehérvár szabad királyi város újra, csak 1703-ban lett. A megye nagyobb területeit ekkoriban a Zichyk, a Hochburgok, valamint a Batthyányiak birtokolták. Végül a XVII. században az elnéptelenedett falvakban a magyarok mellé németek, és szlovákok telepedtek le. A következő század végére a megye lakóinak jellegzetes, paraszti kultúrája is kialakult. A közlekedés forradalmasítására 1860-ban, a vasút megjelenésével került sor.

Napjainkban a megye országos szinten kiemelkedő helyen áll a kulturális és az üdülőturizmus vonatkozásában. A túristákra gyakorolt vonzerejét a műemlékek sokaságának, a Velencei-tó üdülőövezetének, valamint a természetvédelmi területeknek köszönheti. Székesfehérváron található az egykori Alba Regia, mely az Árpád-házi királyok első székhelye is volt. Bazilikájában 500 év leforgása alatt 39 királynőt, és 37 királyt koronáztak meg, de I. Szent István királyunk is itt nyugszik. Itt láthatjuk többek között még a várat, a ferences templomot és rendházát, valamint a püspöki palotát is. Nem csak találhatunk azonban műemlékeket, hanem például Martonvásáron is. A településen áll a Brunszvik-kastély, mely otthont ad az Beethoven Emlékmúzeumnak is. A területet még Mária Teréziától kapta Brunszvik Antal. A kastély a jelenlegi formáját az 1870-es átépítése során nyerte el. Fontos kiemelnünk a Velencei-tó üdülőövezetét is. Ez a második legnagyobb természetes tó országunkban, és az egyik legkedveltebb üdülőhely is egyben.