- a monarchia gabonaszállítmányai fertőztek először

A telektulajdonosoknak a hónap végéig kell elvégezniük a kötelező parlagfűirtást, akik ezt elmulasztják, azoknak a hatósági kényszerirtás költségeit és a bírságot is meg kell fizetniük. Az állam idén 1,8 milliárd forintot költ a parlagfű elleni védekezésre.

A kormány célja, hogy évente 10-20 százalékkal csökkentjen a levegőben a parlagfűpollen koncentrációja, és hogy a Balaton, illetve a Tisza-tó környéke parlagfűmentes legyen - közölte kedden Kökény Mihály népegészségügyi kormánymegbízott.

A hónap végén lejár a kötelező parlagfű-mentesítés határideje azoknál a telektulajdonosoknál, akik eddig nem irtják ki az allergiát okozó gyomnövényt, kényszerirtás rendelhető el. Az irtás költségeinek kiszámlázása mellett a hatóságok bírságot is megállapíthatnak.

A munkákban nincs elmaradás, hiszen a parlagfű virágzása július második felére esik, a pollenkoncentráció pedig augusztusban-szeptemberben éri el a legmagasabb szintet - mondta a kormánymegbízott. Költségvetési forrásból tavaly több mint hárommilliárd forint jutott a parlagfű elleni védekezésre, idén 1,8 milliárdot költenek erre a célra. A MÁV 2005-ben 300 millió forintért irtja a vágányok mellett burjánzó gyomnövényt, és számos közmunkaprogram, társadalmi akció is segít a védekezésben. Kökény Mihály elmondta, hogy az irtástól a betegek száma nem csökken, de kevesebb lesz az új megbetegedés, az allergiások pedig tünetmentesen élhetnek.

A parlagfűről...

A parlagfű rendszerint utak és vasúti sínek mentén, parlagon hagyott területeken, építkezéseken, árokpartokon, friss füvesítéseknél, nem megfelelően gyomirtott kapás kultúrákban, réteken és legelőkön fordul elő. Meleg éghajlatot, száraz talajt, nyáron pedig elegendő nedvességet igényel.
Más, sűrűn növő növények környezetéből, fás területeken eltűnik. 400 méter felett csak ritkán fordul elő (bár Franciaországban már 1000 méteres tengerszint feletti magasságban is találtak).

Minden egyes növény pollenszemcsék millióit szórja a levegőbe. Egy tő parlagfű egy év alatt 60 ezer magot is termelhet, melyek a talajban maradva akár harminc évig is csíraképesek maradnak.

Európában az allergológiai szempontból lényeges parlagfűfélék egyike sem őshonos. Az allergológiai szempontból kiemelt fontosságú Ambrosia artemisiifolia-t Svájcban 1878-ban, Tirolban 1883-ban, Németország Brandenburg tartományában 1863-ban, Hamburgban pedig 1892-ben találtak először. Az allergiás panaszokat csak ritkán okozó Ambrosia maritima a Földközi-tenger partvidékén természetesen is előfordul, és 1800-ban már Brnoban is észlelték.

A parlagfű az első világháború után kezdett elterjedni Európában. Ennek hátterében az Osztrák-Magyar Monarchia adriai kikötőibe érkező, parlagfűvel szennyezett gabonaszállítmányok álltak. Az első fertőzött területek a kikötők körül, illetve az onnan elvezető utak és vasútvonalak mentén alakultak ki. Az éghajlati viszonyok hasonlóak voltak, mint a növény eredeti élőhelyén, Észak-Amerikában. Ekkor kezdődött meg a parlagfű igazi európai terjedése, ami a második világháború utáni években felgyorsult, a kilencvenes években pedig riasztó ütemet vett fel.

A parlagfű ma többnyire a közlekedési útvonalak mentén terjed. A főutak melletti keskeny sávban és a vasútállomások környékén különösen nagy számban található. Terjedhet még növényi magvakkal (elsősorban napraforgómaggal) és madáreledellel is."

(Forrás: www.szekesfehervar.hu)