Mindennapi életünk tartozéka, nehezen képzelnénk el nélküle az életünket, pedig volt idő, amikor különlegességnek számított a belőle készült gyöngy.

Apró, finom palackok - illatszeres üvegek -, csészék, tálkák sorakoznak a tárlókban, találunk poharat üvegszálas díszítéssel: a tárgyak egy része, a Kr. u. 2-3., de főleg a 4. századból való. Különleges darab egy kék pettyes pohár, de találunk karperectöredéket, gyöngyöket. Rengeteg információt kapunk arról,  mikor és hol, no és miként alakult ki az emberiség történelme során az üvegből készült használati tárgyak gyártása, miként vált az üveg a technika fejlődésével tömegcikké.

Kiderül, hogy az üveg a kő- és az agyaggyöngyökön már Kr. e. 3500-3000 körül megjelent Nyugat-Ázsiában és Mezopotámiában. A Kr. e. 3. évezredben az úgynevezett fritt mázból (öntött üveganyagból) készítettek tégelyeket és csészéket is. Egyiptomban az ázsiai hódítás után kezdődött el az üveg-gyártás: a legkorábbi üveghuta Kr. e. 1350-ből ismert. Az olvasztott üveget homokmag köré formázták, amikor pedig kihűlt, a homokot kikaparták. Végső soron az üveg egyik alapanyaga a kvarchomok: ezt megolvasztották, lehűtötték - a folyadék pedig, amely kristályosodás nélkül hűlt le, átlátszó lett. A későbbi kísérletek során rájöttek, hogy mész hozzáadásával jobb minőségű üveget kapnak. A tárlat bemutatja az üvegfajtákat, a speciális kemencéket, az egyes korok üveggyártási központjait, a díszítés módjait... Képek segítségével megismerhetjük a legkülönlegesebb technikákkal csinosított tárgyakat. Köztük a ritkának számító, aranylemez-díszítésű üveget, amelynek neve: Fondi d oro.